A/9.) tétel

A/9.) Mi a zománc? Milyen fő csoportosítások vannak? Mit jelentenek a következő kifejezések egy mondatban kifejtve: transzlucid, recipiens, a’jour, émail sur ronde bosse, ellenzománc, nielló, opak.

------------------------------------------------------------------------------------------------

Zománcozás fogalma, feladata, anyaga

Az ötvösség történetében, a kezdeti anyagra való rácsodálkozás után fokozatosan erősödött az az igény, hogy a tárgyak felültén színek, az alapfémtől eltérő anyag, szín vagy textúra jelenjen meg, ezzel is gazdagítva, emelve a tárgy amúgy is magas értékét.  Ez megfigyelhető már Bizánctól [Pl. Pala D’Oro; Velence, Szent Márk székesegyház], de a reneszánsz [pl. Mátyás Kálvária], majd még később a szecesszió időszakában oda vezetett, hogy vagy teljesen beborította az alapot a zománc vagy már majdnem el is tűnt, hangsúlyában eltörpült a fém [pl. René Lalique: Szitakötő medál és bross].

A zománc [angolul enamel] alapanyaga üveg, amelynek olvaszthatóságát ólomoxiddal vagy bóraxal fokoztak. A színes zománcok festőanyaga az alapanyaghoz kevert különféle fémoxid. A megfelelően előkészített zománcot kemencében égetik a tárgyra, ekkor annak felületén, annak kialakított mélyedésében elterül.
A zománc ütésre, hajlításra, a tárgy deformálódására, nagy és gyors hőmérséklet változásra sérül, kipattogzik.
A zománcozást védelmi [I.] és díszítő céllal [II.] alkalmazzák. Előbbit iparilag előállított közhasznú tárgyak bevonására, utóbbit művészi feladatok megoldására használják.
I.                   Műszaki zománcozás a védelmi célt szolgáló zománcbevonattal a tárgy alapanyagát védi a fizikai és vegyi hatásoktól. Kivitelezése az iparban a tömegigények miatt nagyrészt gépesített. Bonyhádon volt/van nagy háztartási eszközök zománcozásával foglalkozó gyár, de ha a köztereken megjelenő régebbi utcatáblákat, házszámokat, kórházfeliratokat nézzük, akkor láthatjuk, milyen elterjedt [volt] mindennapi életben, mely lassan kiszorul.
II.                Díszítőzománcról beszélünk az ötvösséggel kapcsolatos zománchasználatkor, mely egyik nagy szerepet játszó, ősi díszítőeljárása a szakmának. 

A DÍSZÍTŐ ZOMÁNCOK
A díszítőzománcokat alkalmazásuk és technikai kivitelezésük alapján két nagy csoportra osztható:
1.      ÖTVÖSZOMÁNC
2.      FESTŐZOMÁNC


1. ÖTVÖSZOMÁNC……………………………………………………………………..….1.
Technikai kivitelezésük alapján ismét csoportokra lehet osztani:
1/1. Rekeszzománc
-          1/1./ a., bizánci vagy aranyzománc
-          1/1./ b., sodronyzománc
-          1/1./ c., erdélyi zománc
-          1/1./ d., filigrán zománc
-          1/1./ e., a ’jour zománc

1/2. Beágyazott zománc
-          1/2./ a., Rajna vidéki Limoges-i zománc
-          1/2./ b., áttetsző vagy lapos relief zománc
-          1/2./ c., émail d’epargne

1/3. Kevert zománc
1/4. Domborművű zománc


2. FESTŐZOMÁNC………………………………………………………………………....2.


2/1. limousin

2/2. Velencei festőzománc
2/3. Hidegzománc



--------------------------------------------------------------------------------------------

Kiemelt szavak jelentése:
--------------------------------------------------------------------------------------------
transzlucid: jelentése átlátszó, zománc témakörben használatos zománcanyag megnevezésére (u.a. transzparens) - ellentéte az opak
--------------------------------------------------------------------------------------------
recipiens: az alap, amelyre felrajzolják és/vagy felhelyezik a rekeszeket és a zománcot
--------------------------------------------------------------------------------------------
a’jour: A rekeszzománc azon változata, amikor a zománcnak nincs alapja, recipiense. Kétféle kivitelezési módja ismeretes. Az egyik szerint a fémbe bevésik a mintát, úgy, hogy csak nagyon vékony fémréteg maradjon alapnak. Égetés után ezt savval vagy csiszolással leoldják. A másik eljárás szerint fémből kifűrészelik az „ablakokat”, ezzel megkapva a rekeszek határait, és csillámlemezre helyezve töltik fel zománccal ill. égetik ki azt. Art nouveau tárgyai között találni erre sok példát.
--------------------------------------------------------------------------------------------
émail sur ronde bosse: domborművű zománc - Az ötvöszománcok azon fajtája, amikor nem sík felületet, hanem lemezből trébelt vagy öntött szobrokat, domborműveket egész felületükön zománcoznak. Igen drága, manapság ritkán alkalmazott eljárás, melynek technikai kivitelezése komoly technikai szintet, de főleg gyakorlatot igényel. Voltak olyan művészettörténeti időszakok, mikor kis ékszerek, figurális ábrázolások kedvelt kiviteli technikája volt. Ide tartozik a Mátyás Kálvária [Esztergomi Főszékesegyház kincstára] gótikus felső része, vagy megemlítendő Fabergé féle zománcmunkák a XIX. század végéről.
--------------------------------------------------------------------------------------------
ellenzománc: zománcozásnál a lemez tárgy hátulján elhelyezett, deformitást megakadályozó technológiai zománcréteg
--------------------------------------------------------------------------------------------
nielló: nem zománc, nem üveg alapú, hanem fém. Egy keverék anyag ezüstből, rézből, ólomból, kén és bóraxból, amelyet beégetnek a vésett díszítésbe ezüsttárgyaknál.
--------------------------------------------------------------------------------------------
opak: zománc fajta, amely nem átlátszó, ellentéte a transzlucid, amely jelentése átlátszó, zománc témakörben használatos (u.a. transzparens)
--------------------------------------------------------------------------------------------




--------------------------------------------------------------------------------------------
A teljesség kedvéért, aki jobban szeretne elmerülni a zománcozás témakörben, itt megtalálható az egész zománc tétel. A szigorlaton elegendő bőven az első rész ismerete:


ZOMÁNCOZÁS

A TŰZZOMÁNC ANYAGAI, SEGÉDANYAGAI ÉS TECHNIKÁJA


Zománcozás fogalma, feladata, anyaga

Az ötvösség történetében, a kezdeti anyagra való rácsodálkozás után fokozatosan erősödött az az igény, hogy a tárgyak felültén színek, az alapfémtől eltérő anyag, szín vagy textúra jelenjen meg, ezzel is gazdagítva, emelve a tárgy amúgy is magas értékét.  Ez megfigyelhető már Bizánctól [Pl. Pala D’Oro; Velence, Szent Márk székesegyház], de a reneszánsz [pl. Mátyás Kálvária], majd még később a szecesszió időszakában oda vezetett, hogy vagy teljesen beborította az alapot a zománc vagy már majdnem el is tűnt, hangsúlyában eltörpült a fém [pl. René Lalique: Szitakötő medál és bross].

A zománc [angolul enamel] alapanyaga üveg, amelynek olvaszthatóságát ólomoxiddal vagy bóraxal fokoztak. A színes zománcok festőanyaga az alapanyaghoz kevert különféle fémoxid. A megfelelően előkészített zománcot kemencében égetik a tárgyra, ekkor annak felületén, annak kialakított mélyedésében elterül.
A zománc ütésre, hajlításra, a tárgy deformálódására, nagy és gyors hőmérséklet változásra sérül, kipattogzik.
A zománcozást védelmi [I.] és díszítő céllal [II.] alkalmazzák. Előbbit iparilag előállított közhasznú tárgyak bevonására, utóbbit művészi feladatok megoldására használják.
I.                   Műszaki zománcozás a védelmi célt szolgáló zománcbevonattal a tárgy alapanyagát védi a fizikai és vegyi hatásoktól. Kivitelezése az iparban a tömegigények miatt nagyrészt gépesített. Bonyhádon volt/van nagy háztartási eszközök zománcozásával foglalkozó gyár, de ha a köztereken megjelenő régebbi utcatáblákat, házszámokat, kórházfeliratokat nézzük, akkor láthatjuk, milyen elterjedt [volt] mindennapi életben, mely lassan kiszorul.
II.                Díszítőzománcról beszélünk az ötvösséggel kapcsolatos zománchasználatkor, mely egyik nagy szerepet játszó, ősi díszítőeljárása a szakmának. 

A DÍSZÍTŐ ZOMÁNCOK
A díszítőzománcokat alkalmazásuk és technikai kivitelezésük alapján két nagy csoportra osztható:
1.      ÖTVÖSZOMÁNC
2.      FESTŐZOMÁNC


1. ÖTVÖSZOMÁNC……………………………………………………………………..….1.
Technikai kivitelezésük alapján ismét csoportokra lehet osztani:
1/1. Rekeszzománc
-          1/1./ a., bizánci vagy aranyzománc
-          1/1./ b., sodronyzománc
-          1/1./ c., erdélyi zománc
-          1/1./ d., filigrán zománc
-          1/1./ e., a ’jour zománc


1/2. Beágyazott zománc
-          1/2./ a., Rajna vidéki Limoges-i zománc
-          1/2./ b., áttetsző vagy lapos relief zománc
-          1/2./ c., émail d’epargne

1/3. Kevert zománc
1/4. Domborművű zománc


1/1. Rekeszzománc [émail’cloissoné – francia elnevezések utalnak a kialakulási helyszínre]

Rekeszzománcnak azokat a zománcokat nevezzük, amelyeknél a különböző színeket az alapra [recipiens-re] felforrasztott huzalok vagy lemezek választják el egymástól.
A recipiensre felrajzolják vagy bekarcolják az ábra körvonalát és erre vékony, élére állított fémszalagot vagy fémhuzalt helyeznek, majd forrasztanak. Ezek adják a rekeszeket és az ábrázolás kontúrjait. Az így létrejövő rekeszeket töltik fel zománccal és azt a zománc olvadáspontjáig hevítik. Mivel a zománcok nem zsugorodnak egyformán, ezért a zománcokat utána kell tölteni, míg el nem éri a rekesz magasságát. Ezután a felületet csiszolják, polírozzák, esetleg újra hővel kezelik.
A rekeszzománccal díszített felületek hátulját is zománcozzák vékonyan. Ez az ellenzománc, amely megakadályozza a fémlap vetemedését.

A rekeszzománc legalkalmasabb anyaga az arany. Innen, és az első jelentős készítési helyről valamint stílus meghatározó szerepéből jött a  (1/1./ a.,) bizánci vagy aranyzománc név. Pl. Pala D’Oro; [Velence, Szent Márk székesegyház]

1/1./ b., sodronyzománc
Az előző technika azon változata, amikor a lemezeket csavart ezüsthuzalok alkotják. A sodrony az ábra körvonala. Az ezek által határolt magasabb zománcréteg kiemelkedik az alapból, így plasztikus hatást kelt. Legjobban a XV. századi magyar munkákon tanulmányozható.

1/1./ c., erdélyi zománc
A sodronyzománcból alakult ki a XVI. században. Sodronyzománcos keretekkel különféle virágokat, mintákat készítenek, és abban lévő zománcot más színű zománccal felülfestik. A recipiens széleit karima módjára felhajtogatják, így hoznak kétre rekeszeket, melyek zománccal kitölthetőek. A zománcmezők közé egy-egy ékkövet vagy gyöngyöt helyeznek. A mintát sodronytekercsekkel és más-más filigrán motívumokkal díszítették.

1/1./ d., filigrán zománc
Keleti eredetű, perzsa közvetítéssel terjedt el nyugaton. A sodronyzománcnak az a változata, amikor a motívumok körüli alap zománcozatlan marad. Csak a motívumok huzalból sodort rekeszeit töltik ki zománccal.



1/1./ e., a ’jour zománc
A rekeszzománc azon változata, amikor a zománcnak nincs alapja, recipiense. Kétféle kivitelezési módja ismeretes. Az egyik szerint a fémbe bevésik a mintát, úgy, hogy csak nagyon vékony fémréteg maradjon alapnak. Égetés után ezt savval vagy csiszolással leoldják. A másik eljárás szerint fémből kifűrészelik az „ablakokat”, ezzel megkapva a rekeszek határait, és csillámlemezre helyezve töltik fel zománccal ill. égetik ki azt. Art nouveau tárgyai között találni erre sok példát.

1/2. Beágyazott zománc [vájt zománc – email champlevé]
Vastag fémlemezből a rajta ábrázolni kívánt motívum körvonalán belül eső részt véséssel vagy maratással eltávolítják. Az így keletkezett ágyakat töltik ki zománccal. Két változata van kivitelezés szempontjából. Az egyiknél a rajz vékony körvonala marad meg fémből és a közbülső részeket zománc fedi. A másik megoldásnál a figurák körvonala kerül kivésésre, aztán azt zománcozzák.
A 1/2./ a., Rajna-vidéki beágyazott zománcnál a figurális ábrázolásokon a testrészek zománcozatlanok. Színük az eredeti fém színe. A figurák laposak, nem domborodnak ki a felületből.
A Limoges-ban készítettek zománcoknál a figurák egyes részei, főleg a feje és kezeik domborúan is ki lehetnek kiképezve.

1/2./ b., áttetsző vagy lapos relief zománc
A beágyazott zománc azon fajtája, amikor a zománc ágy alja domborúan van kiképezve. Ezeket átlátszó zománcokkal fedik, és ahol vastagabb a zománc, ott sötétebb. A zománccal így árnyékhatás érhető el.

1/2./ c., email d’epargne
A beágyazott zománc azon fajtája, amikor a recipiens trébelik. A magas részek zománcozatlanok, míg a mélyebben fekvő részeket zománc fedi.

1/3. Kevert zománc
Az előző két technika [beágyazott és rekesz] keveréke. A mélyített alapú nagyobb felületeket rekeszekkel, sodronyokkal kisebb részekre osztják, azután zománcozzák. Pl. Corona Graeca, a magyar korona alsó részének zománcozott alakábrázolásai [Budapest, Parlament]

1/4. Domborművű zománc [émail sur ronde bossse]
Az ötvöszománcok azon fajtája, amikor nem sík felületet, hanem lemezből trébelt vagy öntött szobrokat, domborműveket egész felületükön zománcoznak. Igen drága, manapság ritkán alkalmazott eljárás, melynek technikai kivitelezése komoly technikai szintet, de főleg gyakorlatot igényel. Voltak olyan művészettörténeti időszakok, mikor kis ékszerek, figurális ábrázolások kedvelt kiviteli technikája volt. Ide tartozik a Mátyás Kálvária [Esztergomi Főszékesegyház kincstára] gótikus felső része, vagy megemlítendő Fabergé féle zománcmunkák a XIX. század végéről.
  

2. FESTŐZOMÁNC………………………………………………………………………....2.
A díszítő zománcok másik nagy csoportja. Alapjában véve nem más, mint fémlapon lévő festés zománcszínekkel, mesteri módon. Limogesban fejlesztették a legmagasabb színvonalra, ezért 2/1. limousin-nak is hívják az egyik fajtáját.
Az alapot fekete festőzománccal fedik be, és erre festenek még más színekkel. Ahol a felülfestés vékonyabb, ott jelentkezik a fekete szín hatása, így árnyalat-váltás jön létre.

2/2. Velencei festőzománc
Az előző technika változata. Általában vörösréz tárgyakat díszítenek vele. A tárgy egész felületét zománcozzák, de nem egy színnel alapozott a tárgy. A trébeléssel domborított részeket az alappal ellentétes színűre zománcozzák. A felületeket arany csillagokkal és virágokkal tarkítják. Színei: fekete, fehér, világoszöld, sötét barna, sötét kék.


2/3. Hidegzománc
Egyszerű lakkfestés. Ma csak kipattogzott, sérült zománcok javítására használatos. Színe idővel változik, fakul. Reneszánszban ékszereket zománcoztak vele.


A ZOMÁNCOZÁS ANYAGAI ÉS SZÍNEI
A drágakövek színeivel vetekedő zománc anyaga üveg, melynek olvaszthatóságát ólomoxiddal és bóraxal fokozzák. Színezni fémoxidok hozzáadásával lehetséges.
Hőmérséklet változására érzékeny, könnyen lepattogzik.
Kétféle zománc anyag lehetséges: átlátszó [transzlucid vagy traszparens] és az átlátszatlan [opak].
A jelenlegi zománcok készen kapható gyári készítmények, összetételük és ezzel színük gyári szabadalmaktól függ.
A zománcok olvadáspontja nem ugyanaz. A lágyulás [zománcszélek eltűnése] a legtöbb zománcnál 500C°fölött történik, de a fémlaphoz való hozzáforráshoz un. beégetésre van szükség, amely az ötvöségben használatos zománcok esetében 700-800C°-ot jelent.

A ZOMÁNCOZÁS TECHNIKÁJA
Először a kiválasztott terv alapján el kell dönteni, hogy mi és milyen fajta technikájú zománc készül, és annak megfelelően elkészíteni a zománc alapjául szolgáló fémet. Rekeszzománc esetében ezt a különböző rekeszek felhelyezése jelenti, élére állított fémszalagból vagy sodronyból. Itt nem minden esetben lényeges a rekeszek felforrasztása, mivel a zománc beégetése során úgyis a fém felületéhez lesznek rögzítve, de azért javasolt. Beágyazott zománc esetén szintén a zománc fogadására alkalmas felületek kialakítása az első lépés.

Ezután a zománc anyagát kell előkészíteni [közben a zománcozó kemence bekapcsolható, mivel hosszú ideig tart a felfűtése]. A zománc törése: a zománc anyagát víz alatt, mozsárban finomra törik. Fontos a szemcsék mérete, a túlságosan apró, liszt finomságú nem jó, de a nagyméretű darabos is kerülendő. Az opakzománcot finomabbra szokás törni, mint a transzlucidot. Ezután a zománc mosása történik, melyre legalkalmasabb a desztillált víz. Mosáskor távolítják el az anyagból az apró szemcséket, szennyeződéseket. Ha domború felületre kívánják tenni a zománcot tenni, akkor a zománchoz tragant-oldatot, régebbi időkben birsalma magjából készített ragasztót kevernek. Ez a zománc színét, tüzét nem befolyásolja.

Eztán következik a zománcozandó fém felületének előkészítése, melynek kifogástalannak kell lennie. A korábbak kialakított lemezkontúrok és formák kialakítása után most a felületet minden zsíros vagy egyéb szennyeződéstől mentesíteni kell. A fémet izzítás, majd kihűlés után pácolják, melynél figyelembe kell venni, hogy a kénsavas pácolást követően a fém felülete enyhén szivacsos bevonatot kap, amely károsan befolyásolhatja a zománcozást, ezért finom fémkefével mindkét oldalát átkefélik.

Nagyobb lemezeknél, keretnélküli megoldásoknál, mivel a nagy, sima felületek elvetemednek, ezért a deformálódás és elhúzódás meggátlására a hátoldalt vékony, általában fekete zománcréteggel, un. ellenzománccal vonják be.
Alapzománcot akkor alkalmazunk, amikor a fémlap és a zománc közötti kötést jobban biztosítani szeretnénk, vagy az alapfém rossz hatást gyakorolna a zománcra. Ilyen az ezüstnél az átlátszó sárga és vörös szín esetében fordul elő.

Zománc felrakása. A megfelelően előkészített alapra a megfelelően előkészített zománc anyagot általában nedvesen rakják fel. Ritkán alkalmazzák a zománc száraz felvitelét. Ilyenkor a zománcozandó felület nedves, és ezt hintik be a porrátört zománccal.
Felrakásnál ügyelni kell [egyenletes tónus és vastagság elérése miatt] a zománcréteg egyenletes felhordására. Ez a lemez vagy tárgy élének, aljának vagy oldalának finom ütögetésével segíthető.
Felhordás után a nedves zománcot meg kell szárítani. Ezt szárítókemencében, kemence tetején, vagy a radiátoron lehetséges.

A zománc beégetése zománcozó kemencében történik. Ehhez tárgyalátámasztó bakot, hosszú nyelű villát vagy fogót, védőkesztyűt kell használni.
A zománcok felrakásánál figyelemmel kell lenni a különböző szintű zománcok olvadáspont különbségére. A felrakás és beégetés mindig a magasabb olvadáspontú zománcokkal kezdődik, ellenkező esetben az alacsony olvadáspontú zománc már akko rmegég, mikor a magasabb még meg sem olvadt. Opak és traszlucid zománc egy tárgyon szerepeltetésekor az opak kerül fel hamarább. Természetesen minden égetés után a felületeket újra tisztítani kell, keféléssel. Egyszerre felrakott és beégetett zománcok esetében bizonyos színek módosulhatnak, de ezzel elkerülhető a sok tisztítás, és kevesebbszer kell hőnek kitenni a tárgyat.
A zománcozott tárgyat lassan kell lehűlni hagyni, gyors hűtés kerülendő. Ezt követően már keményforrasztás nem, lágy még alkalmazható; fúrás, szegecselés lehetetlen, a tárgy tervezésénél át kell gondolni a lépcsőket, s a zománc felvitele előtt kialakítani az esetleg szükséges tovább kapcsolódást, felerősítési pontokat.

A ZOMÁNC ELTÁVOLÍTÁSA
Legegyszerűbb módszere a leütés, vagy a tárgy felhevítése, majd hirtelen vízben lehűtése, ezzel kihasználva a zománc két kényes tulajdonságát. Savakkal, lúgokkal való maratással is eltávolítható, de ez hosszadalmas és veszélyes is.


+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
NIELLÓ
A niellót gyakran összetévesztik a fekete zománccal, hatásuk miatt. Nagy a különbség azonban az elkészítésük és anyagaik között, még ha a technika, a használatos lépcsők azonosak is. Míg a zománc anyaga üveg, addig a niellóé fém. Elnevezését színéről kapta. Arany, vagy ezüst tárgyak vésett hátterének díszítésére, ezzel a minta kiemelésére szolgál. Legismertebb magyar lelet a Kígyóspusztai övcsat és gombok [XIII. század 2.fele; Magyar Nemzeti Múzeum; lovas csatajelenet ábrázolás az övcsaton]
A kivésett mélyedéseket töltik ki nielló masszával. Nielló összetétele: vörösréz, ezüst, ólom, kén. Több fajta recept található a szakirodalomban, mely az arányokat is jól mutatja.
Az egyik a következő: 10g színezüst, 20g réz, 30g ólom, kén, bórax.
A fémeket megfelelő arányban összeolvasztják, majd kénnel félig teli pohárba, tégelybe öntik. A kihűlt keveréket újraolvasztják és szitán át hideg vízbe öntik, így apró szemcsékre hullik szét. Ezt később porrá törik, majd szalmiák segítségével az előzetesen felülettisztított fém mélyedéseibe teszik. Égetés után a felületet lecsiszolják, polírozzák. A nielló a zománcnál kevésbé kényes, tartós díszítési eljárás, mely nem kopik.
Másik módszer szerint az olvadáspontokat figyelembe véve a magasabbtól az alacsonyabb felé össze kell olvasztani az összetevőket, végül a ként, grafittégelyben, kevergetni a homogenitás miatt, majd olajozott fémlapra önteni. Törés, őrlés, majd mosás. Felrakás: fluoronnal és desztillált vízzel péppé kevert nilleót spatulák segítségével a mélyedésekbe, szárítás, majd az égetés, mely forrasztópisztollyal a tárgy hátulja felől, vagy kemencében történhet. Gyors hűtést, savazást, timsó-fürdőt mellőzni kell!
Egyes esetekben a nielló csak háttér feltöltésre, minta kiemelésére szolgál, de lehet maga a minta is, mely sötét színével elüt a síkba csiszolt tárgyon. A világosabb nielló anyagában értékesebb, mivel több benne az ezüst.
További niello receptek [forrás: Oppi Untracht: Metal Techniques for Craftsmen]:
-          ezüst – 3 rész
-          réz – 5 rész
-          ólom – 7 rész
-          kén – 6 rész
-          ammónium klorid – 2 rész
-          bórax – 24 rész

Orosz recept [lényegében ez lett ismertetve korábban, még bórax hozzáadásával]:
-          ezüst – 1 rész
-          réz – 2 rész
-          ólom – 3 rész
-          kén – 12 rész

Volt P.M.SZKI 1998-as érettségi tétel. Legépelve ill. jelentősen kiegészítve 2007. január 8.-án, hétfőn, Sümegen.
Javítás és dokumentum lezárás: 2007. február 15.
Felhasznált, és/vagy ajánlott irodalom:
[Elképzelhető, hogy van más forrás is, nekem ezek vannak házi könyvtáramban. Bővítésért szívesen veszem a további információkat. RB]
-          Pallai Sándor – Varga László: Ötvös szakmai ismeretek II. [Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1973][Zománcozás -185.o. – 190.o]
-          Pallai Sándor: Ötvösség, nemesfémipar, divatékszer készítés [Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1983.] ISBN 963 10 4975 2 [Zománcozás; 253-258.o]
-          Pallai Sándor: Ötvösművészet [Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1970.][ETI: 671/673;739][Zománcozás: 153-157.o]
-          Erhard Brepohl: Iparművészeti zománctechnika [Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1984.][ISBN 963 10 5810 7]
-          Ötvös Nagy Ferenc: Zománcmívesség [Scolar Kiadó, Bp., 1997.][ISBN 963 85795 1 x]
-          Komlós Andrásné: Tűzzománc [Móra Ferenc Ifjusági Könyvkiadó, Bp., 1980][ISBN 963 11 1727 8](kedves:)
-          Iparművészeti Múzeum: Európai Zománcművesség [Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1991][ISBN 963 7098 18 6]
-          Voit Pál: Régiségek könyve [Gondolat Kiadó, Bp., 1983.][ISBN 963 281 274 3][Zománcművészet: 216-228.o]
-          Ráth György: Az Iparművészet Könyve, III. kötet [Athaneum, Bp., 1912. – Hasonmás kiadás: Babits Kiadó, Szekszárd, 2002.][ISBN: 963 9272 59 0 3.kötet][A zománcz; Írta: Mihalik József; 253.o – 327.o]
-          Gánóczy Sándor: Technológia ötvösök számára [MIF, Tankönyvkiadó, Bp. 1978][Niello – XIX. fejezet; Zománcozás: XXI. – XXVII. Fejezet]
-          Theophilus Presbiter: A különféle művességekről / Schedula Diversarum Artium [Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1986][ISBN 963 10 6550 2][Niello: XXXVIII. Fejezet, XXIX. Fejezet, XXXII. Fejezet; Zománc: LIII. És a LIV. Fejezet]
-          Stomfai Krisztina közlése: Niello [2006. december]
-          Kovács Éva – Lovag Zsuzsa: A magyar koronázási jelvények [Corvina Kiadó, 1980.][ISBN 963 13 0758 1]
-          Kovács Éva: A Mátyás kálvária [Helikon kiadó & Corvina Kiadó, 1983.][ISBN 963 207 602 8]
-          Héjjné Détári Angéla: Régi Magyar Ékszerek [Corvina Kiadó, Bp. 1976.][ISBN 963 13 2411 2]
-          Oppi Untracht: Jewelry Concepts and Technology [Robert Hale, London, 1982.][ISBN 0-7091-9616-4][Niello– from 382 to 387]
-          Oppi Untracht: Enamelling on Metal [Chilton Book Company, Philadelphia, 1957][ISBN 0-8019-0166-9]
-          Oppi Untracht: Metal Techniques for Craftsmen [Doubley & Company, Inc. Garden City, New York, 1975][ISBN 0-385-03027-4][Niello: from 186 to 191]
-          Sylvia Wicks: Jewellery making manual [Little, Brown book; London, 2003.][ISBN 0-316-90484-8][Enamelling – from 108 to 119]
-          Charles J. Martin: How to make modern jewelry [The Museum of Modern Art, New York, 1960][Page 60-68]


*********************************************************************
RB20120508