A/11.) Forgácsolás fajtáinak felsorolása.
Egyet válasszon ki és mutassa be alaposabban!
----------------------------------------------------------------------------------------
Ezt követően elegendő az egyik fajta forgácsolás ismertetése (nem kell az összes, szabadon választható!)
FÚRÓK –
fúróeszközök
FÚRÓGÉPEK – fúróeszközök
**************************************************************
RB20120508
----------------------------------------------------------------------------------------
Gépi és kézi forgácsolási
eljárások
Forgácsolásnak a munkadarab terv
szerinti anyagfeleslegének, forgácsolószerszámmal forgács alakban történő
eltávolítását, anyagleválasztását nevezzük.
Forgácsolási eljárások fajtái:
-
Fűrészelés (1.)
-
Fúrás (2.)
-
Reszelés (3.)
-
Köszörülés (4.)
-
Hántolás (5.)
-
Csiszolás (6.)
-
Vésés (7.)
-
Esztergálás (8.)
-
Marás (9.)
1. FŰRÉSZELÉS
1.
Az anyagok szétválasztására,
darabolására, alakos kiszabására, díszítésére alkalmas eljárás.
Megkülönböztetünk daraboló- és
díszítőfűrészelést.
Szerszámai és eszközei:
-
Kézi fűrészek: keretes fűrészek (vasfűrész),
lombfűrész
-
Gépi fűrészek: gépi keretes fűrész, szalag- és
körfűrészek
-
Különböző anyagrögzítők
-
Hűtő és kenőanyagok
Fűrészek általánosságban
megnevezhető részei:
-
fém-fűrészlapok (él-kiképzése, formája, mérete
különböző fajtákhoz módosított – szerepe a vágás, a fűrészelendő anyag
folytonosságát megszakító él-kiképzés biztosítása)
-
fűrészkeretek (általánosságban az a háttér, amely a
fűrészelésre alkalmas szerszámrész rögzítésére alkalmas)
-
rögzítők (ezek lehetnek kézben tartható kivitelben,
vagy nagyobb méretben is)
A fűrészlapok különböző vágási
finomsággal vannak kialakítva, így létezik finom, közepes és durva, ötvösségben
leghasználatosabb fűrész, a lombfűrész szálak 6-os számtól 6/0-s jelzésig
felosztottak. A használatos finomság függ a munkadarab vastagságától és
anyagától, e forgácsolás közben elveszthető anyagrész vastagságától
(takarékosság szem előtt tartása, hogy ne reszelék legyen csak az
alapanyagból).
A keretek készülnek merev és állítható kivitelben. Az
állíthatóba többfajta méretű lap is rögzíthető.
A daraboló-fűrészelésnél
(vasfűrész) általános szabály, hogy a fűrészkeretbe a lapot a fogak irányultságát
figyelve az előtolás irányának megegyezően kell befogni. Tehát előre néző
fogak!
A fűrészeléshez a munkadarabot
rögzíteni kell, ha ez a méret vagy egyéb indok miatt kézben már nem lehetséges.
Ehhez különböző anyagrögzítőket használhatunk:
Anyagrögzítés fajtái:
-
KÉZI rögzítés eszközei - sikattyú, ferde sikattyú,
nyeles befogótokmány
-
Asztali satuk alkalmazása – párhuzamsatu, elforgatható
satu, műszerészsatu, kovácssatu
-
Egyéb kézi lefogók – laposfogó, aranyműves fogók,
aranyműves tárgybefogók, + egyéb saját fejlesztési rögzítési mód, amely
biztosítani tudja a fűrészelés közben a munkadarab biztos mozdulatlanságát
Alakító-fűrészelés
Eszközei:
-
lombfűrész (rugós és állítható keret)
-
tárgytámasztók (reszelőszög, villás reszelőszög – ötvös
szakkifejezéssel élve „fejnágli” vagy „fejnádli”)
Fűrészszálak keresztmetszete
trapéz alakú, a fogak a hosszabb oldalon vannak kiképezve.
A fűrészszálak befogása a
„vasfűrészéhez” viszonyítva ellentétes, a helyes befogásnál az élek lefele
irányulnak, húzómozgásnál fejtik ki hatásukat (ez eredményezi azt, hogy a
kézzel a reszelőszögön tartott munkadarab még jobban hozzászorul a felülethez,
ezzel is elősegítve a rögzítést.
A fűrészszál könnyen törő
eszközünk, idő előtti eltörése a helytelen szerszámhasználat, hirtelen
mozdulatok, hanyag anyaglefogás vagy alkalmatlan fűrész és reszelőszög
kialakítás következtében jöhet létre. Tisztában kell lenni a fűrészelés
sajátosságaival, melynek elsajátítására e legegyszerűbb a gyakorlat közbeni
tanulás.
Hűtő és kenőanyagok
Legjobb hűtőhatása a víznek van
(de önmagában ez eszközeink, gépeink állapotát rongálja a korrodálással),
legjobb kenőhatása a zsíroknak és olajoknak van. Ezek keverékét szokták
használni, főleg gépi fűrészek működtetésénél.
A kézi fűrészeléshez Fúró,
vágó, üregelő sprét, vagy a lombfűrészeléshez méhviaszt
használhatunk.
A hűtés és kenés növeli a
fűrészlap – fűrészszál élettartalmát, könnyebbé teszi munkát.
2. FÚRÁS
2.
Az anyagban hengeres, egyenes
üregek, furatok kialakítására való.
Eszközei: fúrók,
fúrógépek, rögzítő-eszközök, hűtő és kenőanyagok
FÚRÓK –
fúróeszközök
-
Szívfúró: Előnye – gyors meg- ill. átköszörülés,
kis súrlódással dolgozik. Hátránya – hamar kopik, a forgácsot nem vezeti ki
fúrás közben a furatból, ezért hosszabb furatok létrehozására nem alkalmas.
Főleg régebben, a villamosítás előtti világban alkalmazták
-
Csigafúrók: legáltalánosabban használt
fúrófajta. Anyaga szénacél vagy gyorsacél. Fő részei: a dolgozórész, a nyak és
a befogható szár. A dolgozórész fő részei: vágó – él, csúcsszög, forgácshorony,
vezető – szalag él, kereszt – él. A fúrók hengeres vagy kúpos szárát lehet
befogni hagyományos fúrótokmányba vagy Morse-hüvelybe. Vannak tokmánykulccsal
ill. kézzel beszorítható tokmányok, az utóbbit gyors-tokmánynak is nevezik. A
fúrók használat közben kopnak, rosszabb esetben törnek is, újraélezésük
köszörüléssel, a 118°-os csúcsszög betartásával, ellenőrzésük kisebb fúrók
esetén optikailag, nagyobb fúrók esetén sablon idomszerekkel lehetséges
(természetesen vannak olyan esetek, amikor más szög kialakítása szükséges,
valamint az él-szögek kialakításánál lehet figyelni arra, hogy keményebb vagy
puhább anyag fúrására legyen alkalmas az eszköz, valamint más fajta él-kialakítás
szükséges fához, és más anyagokhoz.
-
Süllyesztő fúrók: A furat bekezdésénél történő
megnagyobbítás. Alkalmazása lehet illesztésnél, csavarfejek besüllyesztésénél,
menetes furatok előkészítésénél. Fajtái: nagy él-szögű fúró, homloksüllyesztők,
alakos süllyesztők, kúpos süllyesztők. Mindig a forgó mozgás figyelembe vétele
szükséges, mely általában a fúrandó felületre merőlegeset jelent
-
Dörzsárak: vannak kézi és gépi dörzsárak.
Feladatuk a furat méretének pontosítása, a furat belső felületi minőségének
kialakítása
FÚRÓGÉPEK – fúróeszközök
Feladatuk a fúrószerszámok
megfelelő fordulaton történő forgatása és biztos befogása, rögzítése és
vezetése.
Fúróeszközök – fúró befogás:
-
Fúrótokmány: régebben két, manapság csak hárompofás
kivitelben. Van tokmánykulccsal rögzíthető, biztonságosabb, valamint a gyors
szerszámhasználatot lehetővé tevő, kézzel beszorítható, un. gyors tokmány
-
Morse-kialakítású fúróbefogás: a kúpos szárakat a
fúrógépen kialakított kúpos furatba, vagy különböző átmérőjű Morse-hüvelyekbe
rögzíthetők
Fúróeszközök – fúró mozgatás:
-
Kézi fúróeszközök: pergőfúrók, kézi- és mellfurdancs.
Előnyük az alacsony fordulatszám lehetősége, nem szórja a forgácsot, valamint
az elektromosságtól való függetlenség
-
Fúrógépek: asztali vagy oszlopos fúrógép, ostoros
(hajlékony tengelyű) vagy marokba fogható, modellező gépek
Anyagrögzítés
Eszközei lehetnek különböző fogók
(laposfogó, gyűrűs rögzítő fogó), vagy kézi szorítók (sikattyúk, nyeles
befogótokmány, esztergatokmány, szorítófa, gépsatu, vagy közvetlen szorítótalpas
lerögzítés – függ mindig az alkalmazott művelettől, a munkadarab méretétől a
létrehozandó furat átmérőjétől és mélységétől).
Legtöbbször kézzel fogjuk meg,
fúrófán fúrunk, és az alapvető baleset és munkavédelmi szabályok betartásával
végezhető a művelet.
Hűtés-kenés
Fűrészeléshez hasonlatosan itt is
gondoskodni kell a munkadarab és a fúró hűtéséről, kenéséről. Kifejezetten
fúráshoz használható fúró-spré létezik.
3. RESZELÉS
3.
Reszelés közben az anyag
felületéről, az arra nyomott és eltolt reszelő segítségével kis forgácsokat
választunk le.
A reszelés célja:
-
méretpontosság kialakítása
-
alakhűség elérése
-
felületi egyenetlenségek eltűntetése (hazudás)
Reszelő részei:
reszelőtest, tüske, csúcs (tükörrész), nyél
A vágóélek vágástechnikája
szerinti csoportosítás:
-
általános reszelők – a fogak vágással vannak
kialakítva; a vágások iránya szerint lehet egyszeres, vagy kétszeres vágású
reszelő
-
ráspolyok – a fogak pontszerű kialakításúak,
félkörszerűen íveltek. Fa, műanyag, bőr reszelésére használatos
-
mart fogazású reszelők – fogak marás segítségével
kialakítottak
Reszelők finomsági fajtái:
-
Nagyolásra alkalmas reszelők (0-1 jelű reszelők)
-
Simításra alkalmas reszelők (2-3 jelű)
-
Finommegmunkálásra alkalmas reszelők (4-6 jelű)
A reszelők anyaga nagy
széntartalmú szerszámacél vagy ötvözött acél. Legfontosabb tulajdonsága az
éltartósság, kopásállóság. Körültekintően kell kezelni, tárolásnál valamint
figyelni a reszelendő anyag keménységére.
Reszelők fajtái:
-
Műhelyreszelők – előalakításra és simításra
használhatóak, durva kialakítás, valamint annak nyomainak eltűntetése
-
Tűreszelők – finomabb munkafolyamatokhoz, kisebb
helyekhez használt formátum. A finomabb használat miatt a hagyományos
reszelőnyél eltűnik. Speciális reszelőfajta a hajlított reszelő (riffel),
melyekkel nehezen hozzáférhető helyeken is végezhető a művelet.
-
Alak szerinti csoportosítási lehetőség: lapos, félhatú,
hengeres, madárnyelv, kard, három és négyszögű, etc. Vannak csak egy oldalon
fogazott reszelők, de általában a reszelőtest minden oldalán megtalálhatóak a
fogak.
Anyagrögzítés:
párhuzamsatu, forgatható satu, műszerészsatu, kovácssatu, kisebb méretekhez
sikattyúk, clampnik, etc + a reszelőszög. Nagy méret esetén a tárgyat nem
szükséges saját súlya miatt különösebben rögzíteni.
Hűtés, kenés: NEM kenjük, hűtjük,
az éltartósság növelése érdekében lassan reszelünk, felmelegedett eszközt
hagyjuk kihűlni. A puhább anyagok fog eltömését eltávolítani ->
reszelőtisztító kefe. Gépi reszelésnél természetesen van hűtés.
4. KÖSZÖRÜLÉS – CSISZOLÁS
4.
A köszörűkorong éles sarkú
szemcséi forgácsokat választanak le, mely általában jelentős hő fejlődéssel
jár.
Megkülönböztetünk
szerszámköszörülést és munkadarabot kialakító köszörülést.
Eszközei és gépei:
-
köszörülő-anyagok, köszörűkorongok
-
köszörűgépek
A köszörülő anyagok lehetnek
természetes szemcseanyagok (smirgli, korund és gyémánt), valamint mesterséges
(elektrokorund, szilícium-karbid, bór-karbid).
A köszörűkorongokon jelölik a
típus nevét, méreteit, az alak jelét (pl. fazékkő), szabvány számát,
minőségjelét, finomságot, gyártót, legmagasabb fordulatszámra utaló jelölést. E
betűkkel, számokkal megadott információk alapján megkapjuk a szemcsenagyságot,
a kötőanyagot, a kötéskeménységet, a tömörséget és az alakot.
Köszörűgépek
-
Állványos köszörűgép – a motor tengelyein egy-egy,
általában különböző minőségű korong található, különálló, vagy asztalra
szerelhető gép kialakítás. Különböző méretek vannak, melyek a legnagyobb
befogható kőméret alapján különböztethetőek meg egymástól (Pl. 300as).
-
Hajlékony tengelyű, un. függőmotoros gép, melybe
befoghatóak különböző könnyen cserélhető fejek, köszörülő és csiszoló munkákhoz
is használható. Újabban marokba fogható változata terjedt el (Lásd szakon is)
-
Egy csapos köszörűkő fúrógépbe történő befogásával is
elvégezhető a csiszolás, köszörülés
Használat közben a köszörűkövet néha szabályozni kell
(Szabályozórúd, csillag…), gondoskodni kell az ütésmentes korongfutásról. A
korongrobbanást előidéző „becsípődéstől”, a követ nagyrészt rejtő zárt burkolat
és a kő közé beszorulható kisebb munkadarabok miatt azok figyelmetlen
tartásától tartózkodni kell. Munka és balesetvédelmi szabályok betartása
szükséges, hisz veszélyes üzemnek tekinthető.
Munka közben a munkadarab hűtéséről
gondoskodni kell,
ez a legegyszerűbben a gép közelébe elhelyezett, függesztett vizes-edénnyel
lehetséges.
5. HÁNTOLÁS
5.
Az egyéb forgácsolással megmunkált, kialakított felület
további kezelése, finomítása, esetlen hajlítás helyének kialakítása.
Fajtái: Nagyoló-hántolás
és simító-hántolás.
Hántolószerszámok fajtái:
lapos hántoló, hajlított hántoló, háromélű hántoló, félkerek hántoló
Hántolás ellenőrzésére
alkalmas eszközök: hántolást ellenőrző lap-, léc-, hasáb-, henger
„etalonok”, nagy pontosságú eszközök. Festékes ellenőrzés: a lefestékezett
felületről a végighúzott nagy pontosságú eszköz a mélyebben fekvő területeken
benn „hagyja” a festéket, így látható, hogy melyek a kiemelkedő felületek.
Régebben hántolással szabályozták
fel a különböző gépek vezetékeit, ágyait.
6. CSISZOLÁS – FÉNYESÍTÉS
6.
A csiszolás az elkészített tárgyak felületének simára,
egyenletes finomságra alakítása a feladata. A fényesítés a csiszolást követő,
végső művelet.
Eszközei:
-
csiszolóanyagok, fényező anyagok – ezeket
kell a korongokra felvinni, s lényegében ez végzi a munkát
-
csiszoló korongok, fényezőkorongok –
általában csak filcből, rongyból készített, önmagában a művelet elvégzésére nem
alkalmas, felületére fel kell vinni a csiszoló-fényező anyagokat
-
Csiszológépek – hasonló a
köszörűgépekhez, csak általában nincs, vagy másfjat burkolat van, kő helyett
csiszoló és fényezőkorongok vannak felszerelve, az általában a géptestből
hosszabba kiemelkedő tengelyekre. Kúpos tengelykialakítás, könnyebb eszközcsere
Csiszolás műveletei: durva
csiszolás, finom csiszolás, kefélés, előfényezés, polírozás.
Más műveletek:
-
Kézifényezés: polírozóacéllal és vérkővel
alakítják ki a sima és fényes felületet. Anyagleválasztás nélküli művelet,
lényegében a felületi durvaságok sima felületi szerszámokkal történő
elegyengetése, dörzsölése. Régebben egész tárgyakra alkalmazott fényesítési
módszer, manapság a forgó mozgású, villamosított , anyagleválasztáson alapuló
módszer a legelterjedtebb gyorsasága, kézenfekvősége miatt.
-
Elektrolitos polírozás: lényegében
fordított galvanizálás. A kiálló részek
levállnak az elektrolitban a tárgy felületéről.
-
Mágneses, tüskés polírozási mód: Mágnesek
hatására mozgásba hozott folyadékba tett rozsdamentes apró tüskék apró
ütődéseitől a melléjük, közéjük tett tárgy fényesedik.
-
Koptatódobos csiszolási, polírozási mód:
az általában hat-szögalakú, forgómozgást végző dobba rakják a különböző koptató
és polírozó anyagokat (kis kövek, rozsdamentes golyók, vagy különböző alakú
mértani testek, végső körben dióbél. Pár óra forgatás után érzékelhető hatás,
főleg tömegtermelésnél.
7. VÉSÉS
7.
Szintén anyagleválasztáson
alapuló művelet. Segítségével javítási, finomítási műveletek, plasztika és
mintakialakítás, esetleg tömegtermelésben használható alakító szerszámok
létrehozása lehetséges.
Eszközei vésők, anyagrögzítők,
véső- és marógépek:
VÉSŐK
Gomba alakú, különböző
hosszúságú, méretű nyélbe befogható különböző profillal rendelkező vésők.
Megkülönböztethető „spitz” (spicc) vonalvéső, „boll” (lekerekített élű), a
„flakk” (sík felülettel rendelkező) véső.
ANYAGRŐGZÍTÉS
Vésnök golyó, forgatható vésnök satu és tokmány, pecsétviaszos kézi rögzítő, bőrpárna.
GÉPEK
-
Vésőgép, gillusálás – ékszerek, dobozok
felületét ismétlődő, homogén mintával ellátó gép. Transzlucid zománc alá, vagy
csak díszítésként. Karikagyűrűk, szelencék kedvelt régebbi díszítési eljárása.
-
Gyalugép – nagyüzemben, sík felületek
kialakítására alkalmas. Lényegében kis eltolódással ciklikusan ismétlődő,
egymás követő, és egymástól mindig eltolt véső mozgás.
Többi, mélyebb ismeret már nem
szükséges az alapjában vett ötvös szakmai ismeretekhez, de ez a fajta művelet
gazdagíthatja a tárgyalkotást, tervezés, olyan technikát biztosíthat, mely új
területek meghódítására adhat lehetőséget.
8. ESZTERGÁLÁS
8.
Kötött körülmények között
mozgatható kés segítségével a forgó mozgást végző munkadarab felületéről
forgács leválasztása lehetséges.
E technikával általában egy
tengelyre felfűzhető, körszimmetrikus tárgyak létrehozása lehetséges, vagy a
megfogás, forgatás középpontjának meghatározása szükséges a kívánt művelet
elvégzéséhez (így létrehozhatóak nem szimmetrikus, egy-egy tengellyel
rendelkező tárgyak, de a forgatási tengely minden esetben felfedezhető e
művelet során és után. Használható még szabályozásra, valamint belső üregek,
furatok kialakítására.
Eszközei – gépei
-
esztergakések – különböző kialakítású, készen,
vagy nyers állapotban beszerezhető gyorsacél szerszámok, melyek kialakítása,
élezése köszörüléssel lehetséges. Különböző műveletekhez speciális formájú
kések szükségesek, így a leszúrás, menetvágás, sima oldalazás, síkozás,
simítás, alakos esztergálás más-más formájú késekkel elvégezhető.
-
Eszterga gép – a munkadarab tokmány segítségével
rögzítését és forgatását, valamint a kés szánok szerinti mozgatását biztosító
gép. Létezik 3 ill. 4 pofás tokmány, melynek cserélhető pofáival külső valamint
belső megfogás is lehetséges. A komolyabb gépeken előtolás található, melynek
lényegi feltalálása eredményezte a csavar ipari méretű kialakítását, termelését
és térhódítását.
A kések megköszörülése, a késen
kialakítandó szögek köszörűvel történő kialakítása nagy gyakorlatot igényel.
Esztergálásnál figyelni kell
arra, hogy a késre forduljon mindig az anyag, így a forgásirány kötött, és a
késnek a tárgy középpontjában – tengelyében, vagy e felett egy kicsivel kell
lennie.
Működtetés közben – mivel
erőteljesen veszélyes üzem – a munka és balesetvédelmi, valamint
gép-üzemeltetési szabályokat maradéktalanul be kell tartani. Védőszemüveg!
Egyes esetekben a kés és
munkadarab hűtéséről gondoskodni kell. A tokmánykulcs véletlenül se maradjon a
tokmányba, beindítás után balesetet okozhat, valamint lehetőleg a tokmány
síkjában ne tartózkodjunk.
9. MARÁS 9.
A vésés kapcsán is említethető
terület. Alkalmazása segítheti munkadarabjaink sorozatgyártását vagy
kialakítását, eszközeinket, szerszámainkat hozhatjuk létre vele. Elve, hogy a
forgó mozgást végző marószerszám, mely lehet egy, két, négy, etc. élű eszköz,
gépi vagy kézi előtolás mellett a kíván alakot, vagy síkot, vagy formát hozza
létre a munkadarabon.
Említhető, szakmánkban is
alkalmazható gép, mely a létrehozható művelet miatt a véséssel áll kapcsolatban,
a következő:
Pantográf gép – felületek
kialakítása, szöveggel való ellátására alkalmas, marás segítségével dolgozó
gép. Alapja a pantográf karszerkezet, mely beállítható arányok szerinti
kicsinyítésre ill. nagyításra alkalmas sablonról áttenni a mintát tárgyra.
Léteznek nagy méretű, homlok ill. palást marást végző gépek, ezek horizontális, ill. vertikális
maróknak nevezendők, amelyik mindkét fajtára alkalmas, azt egyetemesnek hívjuk.
E gépekkel egy hagyományos ötvösműhelyben nem találkozunk, de munkánk során az
e gépekkel kapcsolatba kerülésre van lehetőség.
Volt 1998-as érettségi tétel.
Legépelve ill. kiegészítve 2006. szeptember 19. Kedd, Sümegen.
Felhasznált, és/vagy ajánlott irodalom:
-
Farkas
Lajos: Ötvös szakmai ismeretek I. [Műszaki Könyvkiadó, Bp. 1984.][ISBN
963 10 5744 5][VIII. fejezet: Forgácsolási műveletek; 69.o – 136.o]
-
Pallai
Sándor: Ötvösség, nemesfémipar, divatékszer készítés [Műszaki
Könyvkiadó, Bp., 1983.][ISBN 963 10 4975 2][II. Technológia alapismeretek / B.
Átalakítások forgácsolással; 151-168.o]
-
Pallai
Sándor: Ötvösművészet [Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1970.][ETI:
671/673;739][II. Nemesfémek megmunkálása / A. A megmunkálás módjai / 5.
Reszelés, fűrészelés, fúrás és hántolás: 114-116.o]
-
Pallai Sándor: Fémdíszmű [Műszaki könyvkiadó, Budapest,
1972.][ETO: 739.4/.5, 739.8][II. Megmunkálási műveletek / B. Kikészítő és
díszítő műveletek / 1. Csiszolás és fényesítés; 81.o.-83.o; és 4. Vésés;
97.o-105.o]
-
Gánóczy
Sándor: Technológia ötvösök számára [MIF, Tankönyvkiadó, Bp.
1978][Polirozás és fémszínezés: XXXVI. Fejezet]
-
Ötvös
Nagy Ferenc: Zománcmívesség [Scolar Kiadó, Bp., 1997.][ISBN 963 85795 1
x][IV. Fémes szakmai ismeretek / 4.9. Forgácsoló műveletek]
-
Oppi
Untracht: Metal Techniques for Craftsmen [Doubley & Company, Inc.
Garden City, New York, 1975][ISBN 0-385-03027-4][Part Four: Mateal finishing
& Part Five: Hand tools and their uses; from 422 to 448]
-
Oppi
Untracht: Jewelry Concepts and Technology [Robert Hale, London,
1982.][ISBN 0-7091-9616-4][Part four: Basic techniques: Processing sheet metal
without deformation – from 61 to 114; Part fourteen: Metal finishing: Achieving
desired surface apperance – from 633 to 662]
-
Charles
J. Martin: How to make modern jewelry [The Museum of Modern Art, New
York, 1960][Pierced pin in sulver or copper; Page 28-33]
-
Sylvia
Wicks: Jewellery making manual [Little, Brown book; London, 2003.][ISBN
0-316-90484-8][Basic techniques – from 18
to 49]
**************************************************************
RB20120508
