A/14.) tétel

A/14.) Darabolás fajtáinak felsorolása, és az egyikről részletesebb bemutatás. Mi vágás esetében az un. „kármentő”?

---------------------------------------------------------------------------------------

Figyelem! A felsorolás után csak egy darabolási műveletet válasszon ki a 4-ből, és csak azt ismertesse!

-----------------------------------------------------------------------
KÁRMENTŐ: A vágás művelete közben (pl. egy ezüstrúd forgácsolás nélküli kettévágása során), a teljes keresztmetszetében átvágandó alapanyag és az alátét közé ún. kármentőt, kár mentesítő anyagot, egy vaslemezt, vagy laposvas anyagot kell tenni, hogy a pl. alátétként használt üllő felületét a túlszaladó vágó ne sértse meg!

-----------------------------------------------------------------------

DARABOLÁS TECHNIKÁJA ÉS SZERSZÁMAI

[forgácsolás létrejövetele nélkül]

Az ötvöstárgyak alkatrészeit darabolással, kalapálással, fűrészeléssel, fúrással, reszeléssel, csiszolással, polírozással etc. részben kézi munkával, részben gépek segítségével készítjük el.

Ezek a műveletek nagy része mindig a kiválasztott és eldöntött terv alapján követi a tárgy elkészültét, de felfedezhetőek sorrendek, alapvető irányok.

A darabolás forgács képződése nélküli, anyagleszabásra ill. elválasztásra alkalmazott eljárás. Általában az elején helyezkedik el egy tárgy elkészültének folyamatában, általában az előrajzolást követően, vagy öntvénykimunkálásnál, esetleg a tárggyal közvetettebb kapcsolatban [pl. balni darabolása, kötöző drót kezelése] alkalmazzuk.

DARABOLÁSI MŰVELETEK felsorolása

A lemezeket és egyéb anyagokat:

-          (1) nyírással

-          (2) lyukasztással

-          (3) harapással

-          (4) vágással alakítjuk meghatározott formára.

Figyelem! A felsorolás után csak egy darabolási műveletet válasszon ki a 4-ből, és csak azt ismertesse!

1. NYÍRÁS                                                                                                           1.

A lemezanyagok darabolásánál, kivágásánál gyakran alkalmazott művelet a nyírás. Szerszámai a különböző gépi és kézi ollók.

Nyíráskor az anyagot a két vágóél közé tesszük, melyek kötött pályán mozognak, és az anyagot jobbra és balra szétválasztja. Az ékszerűen kialakított vágóélek behatolnak az anyagba. Az ollók kései szemben helyezkednek el egymással, amelyek nyíráskor egymás mellett elcsúsznak.

Az ollókés szögeit fokokban fejezzük ki. A hagyomány és célszerűség, a használhatóság az idők során kialakította azokat a szögtartományokat, mellyel elvégezhető a munka, és a szerszám sem tompul ki rendeltetésszerű használat során idő előtt.

[A hátszög – ékszög – homlokszög összefüggéseit Ötvös szakmai jegyzetben látható ábrák szerint értelmezni.]

A kések közötti nagy hézagok károsan hatnak a nyírt felületre, elhajlítják-elkenik az anyagot, valamint sorját hoznak létre a vágott felületen.

Az anyagot nyírásnál rögzíteni kell, mely általában a kisebb kézi és gépi eljárásoknál munkavédelmi kesztyű használatával, kézzel történik. A megvezetés és rögzítés így egy műveletben egyesül.

A kéziollón a vágóélek egy forgócsap központtal forognak el, és biztosítják így a vágás környezetét. A két él között a szög a vágás kezdetekor a legnagyobb. A 15°-nál nagyobb szögnél az élek nem vágják, hanem inkább maguk előtt az anyagot tolni igyekeznek.

A nyírásnál alkalmazott erő nagyságát a munkakar és az olló szárainak hossza, a használt eszköz él-kiképzése és az anyag fajtája és vastagsága határozza meg. [túl vastag, ámde túl vékony anyag hagyományos lemezollón történő nyírása mind lehetetlen]

A nyírás szerszámai:

Kézi ollók:

-          a., egyenes lemezolló

-          b., görbe lemezolló

-          c., lyukolló

-          d., egyetemes lemezolló

-          e., emelőkaros lemezolló

a., Egyenes lemezolló: vékony lemezek vágására használható, két egyforma vágólapból áll. Két típusa van: jobb és bal oldalas, mely a balkezeseknek valamint a vágási irány megválaszthatósága miatt kedvező.

b., Görbe lemezolló: görbe vonalak, ívelt lemezek kivágására használható, bevágásra és csípésre is alkalmas

c., Lyukolló: hengeres tárgyakon, lyukak, ívek kivágására alkalmas

d., Egyetemes lemezolló: leggyakrabban használt lemezolló. Egyenes és görbe vonalak, lyukak kivágásához használható. Egyfajta szerszám-forma kompromisszum.

e., Emelőkaros lemezolló: vastagabb lemezek vágására használható. A vágórész meghosszabbított szárával, esetleg áttétel alkalmazásával nagyobb nyíró hatást lehet kifejteni, mint a kézi ollókkal. Az emelőkaros ollókat satupadra, asztalra, állványra szerelhető vagy satuba fogható kivitelben készítik. Létezik ívelt kialakítású felső pengéjű változat, ahol a kés minden vágási pontján az ideális 15°-os szögtartományban igyekszik nyírni az anyagot.

Gépi ollók:

A tömeggyártásban, nagyobb méretek esetén és a vastagabb lemezek darabolásához gépi ollók használatosak.

a., gépi táblalemezolló

b., körolló vagy tárcsás olló

c., rezgőolló

a., Gépi táblalemezolló: Lemezcsíkok gyors és szakszerű levágására alkalmazható. Fontos, hogy beállítható ütközővel egy méret, melyet így többször is levághatunk, ezzel megegyező szélességű darabok vághatók. Vannak kézzel működtethető ill. villanymotor mozgatású vágóéllel dolgozó lemezollók. [Az iskolai a kézzel működtethető verzió.] Mérete alkalmas a méteres szélességű lemezek leszabására. A gép felépítése határozza meg a legnagyobb vágási hossz ill. a legnagyobb behelyezhető lemezvastagság értékét. Általában a kereskedésekben kapható 100X200cm-es, maximum 3mm-es lemezek leszabására használható.

Vágás közben a gépbe beépített mechanizmus segítségével, még a vágás előtt a lemezre ereszkedik egy leszorító pofa, mely megakadályozza a művelet alatt a lemez elmozdulását, és ezzel a nem kíván pontatlanságot.

b., Körolló vagy tárcsás lemezolló: Az elforduló tárcsák egymás mellett elhaladó élei elnyírják az anyagot. Általában kör lemezeket, esetleg nagyobb, nem egyenes vágások elvégzésére alkalmas. Kör vágása esetén a lemezt a lemeztárcsa tartó csúcsok tartják és vezetik, ennek beállított mértéke határozza meg a tárcsa sugarát.

Ilyen eszköz nem található iskolai műhelyünkben, lásd Ötvös szakmai ismeretek c. könyvben.

c., Rezgőolló: előnye és hátránya is, hogy szabálytalan alakok vághatók ki vele. Általában kézben tartható eszköz, gyorsan mozgó vágóéllel dolgozik. Lásd. Ötvös Sz.J.-ben.

Munka és balesetvédelem: Ügyelni kell arra, hogy a lemezt tartó és vezető kéz ne kerülhessen a vágóélek közé valamint táblalemezollónál a leszorító papucs alá. Hozzátartozik, hogy kis keresztmetszetű anyagot, drótot nem vágunk ollóval, lemezollóval, mert az tönkreteheti a szerszám él-kiképzését, mely anyagi terheket róhat az elkövető nyakába. Lemezen éles sorják, lemezvégek keletkezhetnek, ezért védőkesztyű viselése javasolt.

2. LYUKASZTÁS                                                                                               2.

Lyukasztásnak azt a műveletet nevezzük, amellyel a lemezbe kézi vagy gépi szerszámmal kör vagy egyéb formájú nyílást alakítunk ki forgács létrehozása nélkül. Lemezek, sablonok készítésénél, tömeggyártásnál anyagleszabásnál, valamint formára alakított szerszámok esetén, szintén tömeggyártásnál alkalmazott eljárás. Közös jellemzője, hogy általában vékonyabb lemezek használatosak, vagy nagyon komolyan figyelembe kell venni a lemezanyagfajta és vastagság érzékeny viszonyát.

Lyukasztás szerszámai:

Egy lyukasztószerszám két részből áll:

-          a., Lyukasztó

-          b., Alátét

a., Lyukasztó: Anyaga általában edzett és köszörült szerszámacél, amely hengeres, sokszögű vagy alakos keresztmetszetű lehet. A rúd egyik vége síkra köszörült, ez a vágó – nyíró rész, az egymásra merőleges felületek találkozásánál jön létre az él. [Figyelem, nem a hagyományos bőrlyukasztóról van szó, itt más az él kialakítása és formája.] A másik fele kézi kivitelnél kúposra kialakított, kalapáccsal üthető rész, gépi kialakításnál úgy van kiképezve, amely alkalmas legyen Pl. excenteres gép szerszámfelfogásához. Alakja lehet kézi esetében egyszerűbb kör, négyzet, téglalapforma, míg a gépi eljárásoknál teljesen alakos kivágó-szerszámok léteznek, melyeket huzalszikra eljárással hoznak létre [bélyeg formája és vágólap ürege – de ezek már a vésnök szakma elemei]. Alkalmazzunk félgömbkészítésnél, ahol a szükséges körlap alapanyag kiszabása fűrészelés helyett történhet kivágó szerszám alkalmazásával is [Lásd ötvös szerszám katalógusok]. Pl. medálok tömeggyártásánál is alkalmazható a „lyukasztás” az alap könnyű és gyors létrehozásához – itt a kieső rész a lényeg, a munkadarab.

b., Alátét: Kézi lyukasztásnál keményfa, ólom, vagy lyukkal ellátott alátét használatos, gép estén minden esetben a lyukasztószerszám formájával megegyező üreggel rendelkező, szintén edzett és köszörült alátét használatos

Lyukasztás művelete

Kézi lyukasztást úgy végezzük, hogy a lyukasztandó anyagot az alátértre helyezzük. A lyukasztót beállítjuk, majd kalapáccsal ráütünk, ennek hatására az anyag elnyíródik. Rideg anyag nem alkalmas lyukasztásra, mert reped, azt valamely fogácsolási eljárással kell „kifúrni”. Vastagabb anyagokat lyukasztógéppel lyukasztanak.

Lyukasztásnál két fajta végeredmény-cél lehet szem előtt. A lyuk ténye a fontos, vagy az, ami a lyukasztásnál kikerül. Munkadarab, melléktermék viszonya értelmezendő kérdés.

3. HARAPÁS                                                                                                       3.

Harapásnak nevezzük azt a műveletet, amikor a kis keresztmetszetű anyagot [pl. huzalt, szegecset] egymással szemben dolgozó vágóéllel választjuk ketté.

Szerszámai:

-          a., harapó fogó

-          b., csípő fogó

-          c., ferde fejű oldalcsípőfogó

-          d., homlok csípőfogó

a., Harapó fogó: Huzalok, kis terjedelmű lemezrészek lecsípésére használható. Fejrésze köríves, vágóélei edzettek és élesre köszörültek. A hagyományos szeghúzó fogót kell elképzelni.

b., Csípő fogó: Huzalok, vékony lemezek lecsípésére. Élei edzettek, élesre köszörültek. [Összezárt állapotban nem az élek ülnek össze, hanem a fogón van kialakítva egy ütköző.]

c., Ferde fejű oldalcsípőfogó: szűk részek esetén használható forma. Funkciója, kialakítása az előzőétől nem eltérő.

d., Homlok csípőfogó: A vágóélek síkja nem párhuzamos a szerszám karjaival, hanem arra merőleges. Így a vágóélek teljesen a szerszám elején helyezkednek el. Kialakítása a harapófogóéhoz hasonlatos, bár annak méretétől eltérően finomabb kivitelű eszközről van szó. Létezik áttételt alkalmazó, robosztusabb kivitelű homlokcsípőfogó, mely alkalmasak nagyobb keresztmetszetű anyagok, [pl. öntés utána beömlő-csonkok] vágására.

4. VÁGÁS                                                                                                            4.

Vágásnak nevezzük azt a műveletet, amikor az anyagot egyélű szerszámmal darabolunk szét.

A vágók anyaga edzett, szívós, köszörüléssel élezett szerszámacél. Elkerülhetetlen, hogy használat közben a kicsorbult eszközt élezni kell. Figyelni kell arra, hogy köszörülésnél, mindig éllel szemben, élre ráfutó köszörülési iránnyal alakítsuk ki, ezzel elkerülhetjük a sorja ill. az él téves kialakulását. Figyelni kell a hűtésre.

Keményebb anyagok vágásához nagyobb ékszögű, puhább, lágyabb anyagokhoz kisebb ékszögű vágó használható.

A vágóél ékszöge 40° - 60° közötti.

A vágókat él-kialakításuk szempontjából lapos, hegyes vagy ívelt vágók csoportjára bontható, felhasználás szerint létezik keresztvágás és anyagfelesleg leválasztó vágás [ebben az esetben finom áthallás van a forgácsolási eljárások vésés művelete felé].

Vágó fő részei:

Vágóél, lapos vágórész [mely kapcsolatot jelent a vágóél és a fogószár között], fogószár, és a fej. A lapos vágókat felhasználásuk szerint 80 –120 mm-es hosszra készítik.

A vágás művelete közben, a teljes keresztmetszetében átvágandó alapanyag és az alátét közé ún. kármentőt, kár mentesítő anyagot, egy vaslemezt, vagy laposvas anyagot kell tenni, hogy a pl. alátétként használt üllő felületét a túlszaladó vágó ne sértse meg!

_______________________________________________________________________

Volt 1998-as érettségi tétel. Legépelve és természetesen kibővítve, kiegészítve 2006. október 3.-án, kedden, Sümegen. RB

Felhasznált, és/vagy ajánlott irodalom:

[Valószínű, hogy van más forrás is, nekem ezek vannak házi könyvtáramban. Bővítésért szívesen veszem a további információkat. RB]

-          Farkas Lajos: Ötvös szakmai ismeretek I. [Műszaki Könyvkiadó, Bp. 1984.][ISBN 963 10 5744 5][VII. Az alkatrészek előállításánál alkalmazott műveletek és eszközök c. fejezet; 55.- 66.o]

-          Oppi Untracht: Jewelry Concepts and Technology [Robert Hale, London, 1982.][ISBN 0-7091-9616-4][Part four, Basic techniques / Cutting sheet metal; from 75 to 77]

***********************************************************
RB20120508