A/5.) tétel

A/5.) Milyen oldhatatlan kötésformákat ismer? Mi a különbség a kemény- ill. lágyforrasztás között? Mutassa be két forrasztás-fajta anyagait, feltárva a különbségeket és hasonlóságokat. Mi a forrasztóvíz?

----------------------------------------------------------------------------------------------


Az ötvösök által készített tárgyak egy vagy több darabból állnak. A több darabból készített tárgyakat, azok egyes részeit, rendeltetésüknek megfelelően kell összeépíteni és erősíteni.

A munkadarabokon alkalmazott kötés lehet oldható ill. oldhatatlan. Egy kötés akkor old­ható, ha azt a tárgy roncsolása, megsértése nélkül meg tudjuk szűntetni, és akkor oldhatatlan, ha a tárgy, vagy a kötést létrehozó elem roncsolásával szüntethető meg a kapcsolat.

Oldhatatlan kötések:
- I. forrasztás (kemény-, ill. lágyforrasztás)
- II. szegecselés
- III. hegesztés
- IV. fémek ragasztása
Ezeket a kötésfajtákat alkalmazzuk több darabból készült tárgyak összeállításánál (pl. kannák, dobozok, stb.)


--------------------------------------------------------------------------------------

A két forrasztásnak az alapelve megegyezik, mindkét forrasztástípusban megtalálható az előkészítés, forrasztás és utókezelés fázisok, ugyanúgy lényegesek a forrasztási alapszabályok, miszerint fémtiszta felület kell és megfelelő minőségű folyósító. A keményforrasztás minőségibb forrasztást jelent, könnyebben eltüntethetőek a nyomai, az ékszerkészítésben ez alkalmazható.ű

A kemény- és lágyforrasztás egymástól eltér az alkalmazott alapanyagokban (forraszanyag és folyósító), a létrejött kötés erősségében (lágyforrasztás gyengébb), és a kötés létrehozáskor alkalmazott hőmérsékletben.
450°C alatt lágyforrasztásról, 450°C felett keményforrasztásról beszélhetünk.

I.) Keményforrasztás alapanyagai és eszközei:


I/1.) forrasz - ezüstforrasz (de ezeke kívül sok egyéb fajta is van, amikor a forrasz finomsága eléri a forrasztandó tárgy finomságának felét nemesfém tárgyaknál, vagy az olvadáspont is sokkal közelebb található)

I/2.) folyósító anyagok
Bórax: ( Na2B4O7,  natriumtetraborát) vízben oldódó, színtelen só. A bórax egyes tavak vizében (Tibet, Kalifornia) fordul elő. Régen lepárlással, ma bórsavból és nátrium-karbonátból állítják elő. A bórax olvadáspontja 740 C, csökkentéséhez néha kevés bórsavat adagolnak.
Bórsav: (H3BO3) színtelen, selyemfényű, zsíros tapintású anyag. Forró vízben jobban oldódik. Gyenge sav. Leginkább folyékony, vagy paszta alakban használható.
Nátrium-klorid: (NaCl – konyhasó) színtelen, szagtalan, kristályos, vagy por alakban kerül forgalomba. Vízben jól oldódik. Folyósítószerként tisztán ritkán alkalmazzák.
Keverék folyósítók: összetételük általában bórax és bórsav keverék
Fluoron: ötvös szerszámboltokban kapható, zöldes színű folyadék. Forrasztás után nyomait könnyű eltávolítás jellemzi.

I/3.) keményforrasztás eszközei

A nemesfémek keményforrasztásához az összekötendő alkatrészeket és a kötést kialakító fémforraszokat kb. 700 C-ra kell felmelegíteni. A fémeket és a forraszokat nyílt lánggal melegítjük fel. A melegítést forrasztópisztolyokkal végezzük. A platina tárgyakhoz hegesztőpisztoly alkalmazható.

Szükség lehet kompresszorra és komolyabb hőszigetelő anyagokra.

---------------------


II.) Lágyforrasztás alapanyagai és eszközei:


II/1.) forrasz - általában ón-, ólomötvözetekből állnak, egyes fajtái antimont is tartalmaznak (szakmai nyelven csak „cin”-forrasztás hívjuk e műveletet).

II/2.) folyósító anyagok

Sósav: két rész vízből, és egy rész ipari sósavból álló oldat, horgany és horganyzott lemezek forrasztásánál használják.
Forrasztóvíz: horganydarabkákkal telített sósav oldata. A horgany oldását üveg, vagy porcelánedényben végezzük, amelynek űrtartalma legalább tízszer kell, hogy nagyobb legyen, mert oldáskor nagy lesz a forrás. A forrasztóvizet vörösréz, alpakka, ón, nikkel és acéltárgyak forrasztásához használják.
Cink-klorid vizes oldata: ez is jól használható folyósító szerként. Sósavat vízzel 1:1 arányban hígítanak és az oldatba horganydarabkákat tesznek. A horgany feloldódása után az oldathoz szalmiákszeszt adnak, addig, amíg a folyadék tejszerűvé nem válik.
Gyanta: legrégibb idők óta használatos folyósítószer. Gyenge oxidáló képessége miatt csak lassú forrasztást tesz lehetővé. Előnye, hogy maradékai a forrasztás helyén nem okoznak korróziót. Főleg az elektromos iparban használatos.


II/3.) lágyforrasztás eszközei

Eszközei és módja alapján két csoportba sorolható:
- pákaforrasztás
- lángforrasztás
Pákaforrasztás: a forrasztáshoz szükséges hőt a felmelegített páka szolgáltatja. A forraszdarabkák a megfelelő hőmérsékletű forrasztópákával vihető fel a forrasztási helyekre. A forrasztópáka anyaga vörösréz, alakjának, nagyságának és hőfokának alkalmazkodnia kell a forrasz olvadáspontjához, és a munkadarab nagyságához. Ennek megfelelően különböző nagyságú és alakú pákák használatosak. Elsősorban a vastagabb részeket kell hevíteni. Ügyelni kell a páka izzítási színére, mert a túlhevített páka elégeti a forraszanyagot.
Két féle pákát használunk:
Hegyes (egyenes) forrasztópáka a nehezen hozzáférhető helyek melegítésére alkalmas. Vastagabb tárgyakhoz nagyobb pákát kell választani, mert az több hőt, és hosszabb ideig tud raktározni.
Lapos vagy kalapácspáka hosszú, egyenes forrasztási helyekhez való.
A pákák hőfoka 200 – 500 C között szokott lenni. Melegítésükre általában szilárd (faszén, koksz), vagy gázzal fűtött kályhákat alkalmaztak égen. Léteznek folyamatos fűtésű pákák. Ilyenek a következők:
- gáz-forrasztópáka
- benzin-forrasztópáka
- villamos-forrasztópáka

Lángforrasztás és eszközei: lángforrasztás esetén a forrasztás helyeit és a forraszanyagot együttesen melegítjük fel. A melegítésre gáz-forrasztópisztoly, benzinlámpa használható. A forraszanyag megolvadt állapotban befolyik a hézagokba, és lehűlve szilárd kötést hoz létre.


-----------------------------------------------------------------------------------------
Forrasztóvíz: horganydarabkákkal telített sósav oldata.

**********************************************************************
RB20120508