A/15.) tétel

A/15.) Sorolja fel a kalapálás műveleteit! Egyet válasszon ki, és arról beszéljen részletesebben. Mi az a cargni (vagy kárgni)?

-----------------------------------------------------------------------------------------

Figyelem! A felsorolás után csak egyet kell kiválasztani az 5 fajta kalapálási eljárás közül!!!


-------------------------------------------------------------------------------
CARGNI: A felhúzás történhet forrasztott palástból, az un. Cargni-ból

A lemeztárcsából történő felhúzás igen időigényes. A felhúzás könnyíthető, s készítési ideje lecsökkenthető, ha a lemezt a tárgy alakjához közelálló formára hajlítjuk. A lemezszélek gondos összeforrasztása után. A cargni-ból való felhúzás, domborítás előnyei:

-          az anyagot megmunkálás közben annyira igénybe

-          elkerülhetőek a nagyméretű vastagodások és vékonyodások

-          kevesebb idő alatt elkészül a tárgy

-------------------------------------------------------------------------------

KALAPÁLÁS

KALAPÁLÁSI ELJÁRÁSOK ÉS SZERSZÁMAI

A nemesfémiparban a tárgyakat és az alkatrészeket részben még ma is kalapálással alakítjuk ki.

A kalapálás eszközei: formavasak, üllők

A kalapálás szerszámai: a kalapácsok

A kalapácsokat két nagy csoportba sorolhatjuk: műhelykalapácsok és alakító kalapácsok.

Műhelykalapácsok általánosságban a félkezes kalapácsok. Ezeket minden iparágban az általános műhelymunkákhoz használják. Felépítésük hasonló, meghatározza a további kalapácsfajták felépítését:

A kalapácstestet acélból készítik. Egyik vége, a talp négyszögletű, enyhén domború és sarkai, élei le vannak kerekítve. Másik fele, a kalapács éle (foka) a kalapács felhasználása szerint különböző sugárban van lekerekítve, alakítva. A kalapácstestben lévő ovális furatba feszítőékkel rögzítik a kalapács nyelét.

Alakító kalapácsok (célja a tárgy, lemez felületén keletkezett dudorok, egyenetlenségek eltűntetése) Egy-egy szakmára jellemző kalapácsok. Ezek sokfélesége miatt célszerű a kalapálás műveletei során említeni őket.

KALAPÁLÁS MŰVELETEI

-          1. Egyengetés

-          2. Nyújtás és zömítés

-          3. Fémfelhúzás, domborítás

-          4. Rezgődomborítás

-          5. Cizellálás

Figyelem! A felsorolás után csak egyet kell kiválasztani az 5 fajta kalapálási eljárás közül!!!

1. EGYENGETÉS                                                                                                                    1.

A kalapálás műveletének elvégzésében alátétnek különböző eszközöket használunk. Lemezek egyengetésénél használt eszköz, az egyengetőlap, ami síkra, simára gyalult és csiszolt szürkeöntvény, (amelynek alsó része a súly csökkentése és a kellő merevség biztosítása végett bordázott jellegű). Egyengetés szerszámai: kettős simitó-egyengető kalapács, gumi és fakalapács.

Kettős simitó-egyengető kalapács: kettős elnevezés abból adódik, hogy a kalapács egyik talpa simára készített, simításra, a másik fele domborúra alakított, egyengetésre alkalmas (egyik négyszegletes, másik kerek is lehet).

Akkor egyengetünk, amikor szándékaink ellenére a lemez elgörbült, vagy alapanyag előkészítésnél. Az anyagra a kalapács élével ne üssünk, megfelelőn kell tartani azt (holdas hiba jelentkezik ellenkező esetben).

A munkadarabok egyengetésénél helyesen meg kell választani a tárgy alakjához lehető legjobban hozzáidomuló fényelőtőkéket, kéziüllőket, szarvasüllőket. A munkadarabokon keletkezett egyenetlenségeket egyenesre, íves felületnél az ívelésnek megfelelően kell kikalapálni. Szerszámai lehetnek a simító vagy egyengető kalapácsok.

Fényelőtőke: A felső, dolgozórész alakja lehet négyzetes vagy kör alakú, sík, vagy enyhén domború, éle lehet lekerekített is akár. Alsó része csonka kúp alak, amely tuskóba rögzítésre szolgál. Satuba megfogáshoz a párhuzamos szár célszerű.

Kéziüllő: Lényegében kicsinyített fényelőtőkék. Munkafelületük sík, vagy domború. Száraik lehetnek egyenes, vagy hajlítottak, a készített tárgy formájához igazodva.

Szarvasüllő: Dolgozószárai egyenesek, s a négyzetes szárból ágaznak ki. Ezeket nevezik szarvaknak. Dolgozórésze lehet négyzetes vagy ovális, egyenes vagy kúpos, ill. tölcsér alakú.

2. NYÚJTÁS ÉS ZÖMÍTÉS                                                                                                    2.

A képlékeny alakítás alapműveletei. A nyújtás elvégezhető folyamatosan (hengerlés, sajtolás, húzás) és szakaszosan (kalapálás, kovácsolás).

A szakaszos megmunkálásnál a nyújtást kalapácsütésekkel végezzük. A kalapálás hatására az anyag megnyúlik, a munkadarab hosszabb lesz, keresztmetszete vékonyodik.

A rugalmassági határ elérésével az anyag keménnyé, rideggé válik, megtartja az ütések következtében kialakított formáját. Az anyag nyújtásával különböző alakzatok készíthetők.

Ha az alapanyag a nyújtás közben megkeményedett, a további kalapácsütések következtében berepedezhet. A további nyújtás csak az anyag kilágyítása (felhevítése és hűtése, rácsszerkezet újra rendeződés) után végezhető el. A kalapácsütéseket egyenletesen kell végezni.

A zömítés a nyújtás ellenkező művelete. Zömítéskor az anyagot duzzasztjuk, megvastagítjuk (pl. szegecselésnél)

3. FÉMFELHÚZÁS, DOMBORÍTÁS                                                                                   3.

A domborítás folyamán az anyag nyújtását és zömítését használjuk fel a tárgyak formájának kialakításához. A domborítás vagy felhúzás során a lemezből kalapálással domború, vagy homorú, térbeli tárgyakat alakítunk ki.

A felhúzáshoz különböző előkészítő műveletek szükségesek:

-          a készítendő tárgy anyagvastagságának és méretének meghatározása

-          anyag kiszabása (általában kör alakú lemeztárcsa a kiinduló anyag. A tárgy nagysága és alakja határozza meg az anyagvastagságot és a tárcsa méretét)

-          előrajzolás (Karctűvel történhet. Fel kell jelölni a tárcsa függőleges és vízszintes felezővonalát, további megmunkáláshoz /ráncolás, zömítés, bordázás/ szükséges osztásvonalakat, valamint a középpont körül egyenlő kis távolságokra körök húzhatóak, melyek segítségével a felhúzás közben ellenőrizhető a szabályosság és egyenletesség. A körök szabálytalansága figyelmeztet az egyenetlen, szabálytalan művelet végrehajtásra.)

Felhúzás folyamata:

A felhúzás történhet forrasztott palástból, az un. Cargni-ból

A lemeztárcsából történő felhúzás igen időigényes. A felhúzás könnyíthető, s készítési ideje lecsökkenthető, ha a lemezt a tárgy alakjához közelálló formára hajlítjuk. A lemezszélek gondos összeforrasztása után. A cargni-ból való felhúzás, domborítás előnyei:

-          az anyagot megmunkálás közben annyira igénybe

-          elkerülhetőek a nagyméretű vastagodások és vékonyodások

-          kevesebb idő alatt elkészül a tárgy

A felhúzás történhet vasformán vagy faformán. Faforma esetében az alakítóforma szerepét a tuskóban létrehozott süllyesztékek, bemélyítések adják. Ezzel a felhúzás-móddal nagyobb ívelések nem alakíthatók ki.

Vasformán történő felhúzásnál, a kalapáláskor a felhúzóvasakkal, formavasakkal, fényelőtőkével alátámasztott helyeken az anyag nem csak tömörödik, zömítődik, hanem nyúlik is. Ezt használjuk ki forma kialakításához.

A körkörös irányba elvégzett kalapácsütések következtében a lemeztárcsa felhajlik, kerülete kisebbedik.

A felhúzókalapáccsal, (aminek munkafelülete különböző sugárban lehet lekerekítve ill. egyenes is lehet) egyenletes, óvatos, de határozott ütésekkel végezzük a felhúzást. Túlzott ütések esetén az anyag elnyúlik, kiszakadhat. A megmunkálás közben a tárcsa felveszi a tárgy formáját.

A tárgy végleges formára alakítása után következik a tárgy simára kalapálása (planírozása), egyengetése.

Felhúzás közbeni művelet a ráncolás. Ekkor a lemeztárcsát sugárirányban ráncosítjuk, majd körkörös ütésekkel elkalapáljuk. A ráncolás ráncolófán (íves bevágással elkészített keményfa) történik, ráncolókalapáccsal. Alkalmazható a felhúzás elején, de közben is. Alkalmazásával a felesleges anyagot a tárgy szélének vastagítása, magasítás, valamint a felhúzás időtartalma csökkenthető. A ráncok elkalapálására, zömítésére lapos talpú, nagyobb felületű kalapács használható, hogy az ütőerő nagyobb felületen oszolhasson szét.

A felhúzáshoz a nyújtás alapműveletéhez hasonlóan, mikor az anyag bekeményedett, lágyítani kell. Nem alkalmazása, vagy nem megfelelő lágyítás nehézkes munkavégzéshez, az anyag kirepedéséhez, kilyukadásához vezethet.

4. REZGŐDOMBORÍTÁS                                                                                                     4.

A rezgődomborítás olyan eljárás, ahol a tárgyak kidomborodó díszítéseit satuba fogott rezgővas segítségével alakítható ki (pl. félgömbök, egyenes, vagy csavart bordák).

A tárgyak nehezen hozzáférhető részeinek díszítése, domborítása lehetséges e technikával.

Eszköze a rezgővas, amely kovácsolt acélból készült, különböző hosszúságú acélrúd, vége 90fokban hajlított. Megmunkáló felülete különböző formájú lehet (gömb, kúp, lekerekített élű hasáb), de léteznek cserélhető munkafelületű rezgővasak is.

Tárgyat itt is elő kell készíteni a művelethez. Egyengetés és lágyítás szükséges. A hőkezelés különösen fontos, hisz csak a belső feszültségektől mentes tárgyat lehet jól domborítani. Majd következik az előrajzolás.

A rezgődomborítást általában két ember végzi. Az egyik rezgésbe hozza a megfelelő helyen a vasat, a másik pedig a tárgyat irányítja. A munka elvégzéséhez egyforma erővel kell ütni a vasat, hogy az ütőhatás egyforma lehessen, s egyenletesen lehessen végezni a domborítást. A tárgyat a domborítás helyének megfelelően körkörös irányban kell vezetni a megmunkáló felület fölött. Az eljárás közben a munkafelület nem látszik, pontos helye ismeretlen (mivel a tárgy belsejében található), ezért jelzőtűk alkalmazhatók.

Rezgődomborítás közben az anyag az ütésekkel ellentétes oldalon nincs feltámasztva, ezért különösen nagy a veszélye a kirepedésnek, kilyukadásnak. Ügyelni kell a minták egyforma kialakítására.

5. CIZELLÁLÁS                                                                                                                      5.

Cizellálással az öntött vagy lemezből készült fémtárgyakon finommegmunkálást, díszítmények kialakítását poncolókkal és vésőkkel végezhetjük.

Az öntött tárgyak felületén a nem szükséges érdességek, beömlőnyílások nyomai vésőkkel, poncoló és mattírozó szerszámokkal tűntethető el. Lemeztárgyaknál, lemezből készült tárgyaknál plasztikus díszítések alakíthatók ki.

A cizellálás segédanyagai, eszközei:

-          cizellőrszurok és cizellőrgolyó: rögzítőként, alátámasztásként használatos. A szurokgolyó félgömb formájú fémüst, amelynek aljára nehezékeket raknak, hogy munka közben jobban megállítható legyen. A szurok összetétele akkor jó, ha kihűlt állapotban rugalmas, nem túlságosan lágy, ütés hatására nem töredezik.

-          Bőrpárna, homokzsák: alátámasztás üreges tárgyak cizellálásakor

-          Plasztilin: kisebb egyengetések elvégzéséhez

-          Cizellőrkalapács: Talpa kerekre formált, lapos felületű, éle domború, vagy kerek formájú, amivel nagyobb domborítások elvégezhetők. Nyele speciális, általában somfából. Szakma legjellegzetesebb szerszáma.

-          Poncolók, mattírozók: Ezekkel történik a megmunkálás. Poncolókkal általában formakialakítás, mattírozokkal alapsíkok kialakítása, egyengetés, vagy egyöntetű felület kialakítása lehetséges.

Cizellálás művelete

-          Előkészítés: lemezek kilágyítása, minta felrajzolása, a lemezszélek lehajtogatása

-          a lemez felragasztása a szurokra (szurkolás). A szurok megolvasztása és a lemez benyomkodása

-          nyomvonal jelölése (trasszírozás) Az előrajzolt vonalak poncolókkal történő lemélyítése. A cizellőrkalapács talpával a poncoló fejrészét egyenletes ütögetjük, miközben magunk felé húzzuk. Ily módon nyújtást végzünk.

-          Lemez levétele a szurokról: a trasszírozás végeztével a lemezt le kell, venni, hogy megfordíthassuk. Felmelegítjük a szurkot, emelőtű segítségével lefejtjük a lemezt. Lemezt alaposan meg kell tisztítani, lefolyatni a szurkot, lágyítani, utána pác, majd az esetleges maradékszennyeződést petróleummal le kell mosni. Ezután újból fel lehet helyezni a szurokra, fordítva a lemezt.

-          Plasztika kialakítása: A lemezt fordított helyzetben felhelyezve szurokra alakítható ki a plasztika. Ez a plasztika kiemelés, vagy domborítás. Nagyobb lemezfelültek domborításához a alkalmas a cizellőrkalapács domború vége is. Ezután plasztilinon lehet elvégezni a rendezési munkát, ami a finomabb részletek kialakításából áll.

-          Alapvisszaütés: Cizellálás díszítménykialakító művelete, amikor az alap szintjét lesüllyesztjük, hogy a minta jobban kiemelkedhessen.

-          Átcizellálás: (a formák kialakításának főbb műveleti: trasszírozás, plasztika kiemelése, alapvisszaütés) További műveletek a tárgy végső díszítését, finomítását jelenti. Az átcizellálás műveletei: átpusszírozás, mattolás, satírozás, árnyalás.

§  Átpusszírozás: a díszítmény apró részleteinek finomítását végezzük. Sima felületű szerszámokkal történik.

§  Mattírozás, díszítés: a tárgy felületét, egyenletes, ismétlődő alakra mattoló eljárás. Fontos az egyenletesség, főleg alapok kialakításánál használható.

§  Satírozás, díszítés: vonal ill. él-hatású plasztika alakítható ki a tárgy felületére. A vonalak a tárgy plasztikusságát emelhetik, díszíthetik azt.

*****************************************************************
RB20120508